Fejési módok és fejőház-típusok

A fejést két alapvető kategóriára osztjuk – kézi és gépi fejésre. A kézi fejés a hagyományos módszerek közé tartozik, amelyet manapság már csak kivételes esetekben alkalmaznak – elsősorban kisebb gazdaságokban vagy ott, ahol hiányzik a fejőberendezés. Egy liter tej lefejéséhez körülbelül 80-120 nyomásra van szükség, általában a tőgy hátsó negyedével kezdve.

A gépi fejés egyre elterjedtebb a kisebb tenyésztőknél és gazdaságokban is. Nemcsak gyorsabb, hanem kíméletesebb is az állatok számára, és higiénikusabb a kézi fejéshez képest. Három fő kategóriába sorolható – állásban történő fejés, fejőházban történő fejés és robotok segítségével történő fejés.

Állásban történő fejés

Ez egy régebbi módszer, amely során a fejőberendezést közvetlenül az istállóban használják, a tejet kannákba vagy gyűjtőcsővezetékbe gyűjtik. Ez a típus korábban főként zárt istállókban volt jellemző, de a modernebb rendszerek (szabad tartású istállók) térnyerésével egyre kevésbé gyakori. Ennek ellenére régebbi vagy fel nem újított istállókban még előfordulhat.

Fejőházi fejés

Ez a módszer napjainkban a nagyobb gazdaságok többségében általános. A teheneket egy speciálisan kialakított helyre – fejőházba – terelik, ahol géppel fejik őket. Ez egy hatékony és bevált rendszer, ésszerű beruházási költségekkel. Többféle fejőház-típus létezik (lásd lentebb), amelyek eltérnek a fejőállások számában és technológiájukban. A megfelelő típus kiválasztása a gazdaság méretétől és az üzemeltetési követelményektől függ.

Fejőrobotok

A legmodernebb és egyre népszerűbb fejési forma. A tehenek maguk választják meg, mikor kerülnek fejésre – emberi beavatkozás nélkül. A robotkar ultrahang, lézer vagy kamerarendszer segítségével lokalizálja a tőgybimbókat, és pontosan felhelyezi a fejőkészülékeket. A fejés előtt megtisztítják a tőgybimbókat, a fejés után pedig fertőtlenítés következik, előkészítve a helyet a következő tehén számára.

A fejőházak eltérnek a fejőállások számában és abban, hogy hogyan állnak az állatok fejés közben. Ez alapján négy alapvető típusba sorolhatók:

Tandem fejőház

Az állatok egymás mögött állnak, oldalukkal a kezelőszemélyzet felé. Egyesével lépnek be és távoznak – amikor egy tehén elmegy, jöhet a következő. Ez a rendszer egyéni hozzáférést tesz lehetővé.

Halszálkás fejőház

Ebben a fejőházban a tehenek körülbelül 40°-os szögben állnak, hátsó részükkel a kezelőfolyosó felé fordulva. Alakjuk lehet téglalap, háromszög (trigonális) vagy rombusz (poligonális). Egyes halszálkás fejőházak ún. gyors ki- és bejárattal rendelkeznek, ahol az állatok egyszerre lépnek be és távoznak, ami jelentősen felgyorsítja az egész folyamatot.

Párhuzamos fejőházak (side by side)

Hasonlóak a halszálkás fejőházakhoz, de az állatok egymás mellett, merőlegesen állnak a kezelőszemélyzetre, hátsó részükkel a fejőszemélyzet felé. Ez a típus napjainkban a legelterjedtebb, gyors és hatékony munkát tesz lehetővé.

Forgó fejőházak (kör alakú)

Itt az állatok egy forgó platformon állnak, amely lassan körbeforog. Ez a rendszer a legnagyobb teljesítményű, és jelentősen csökkenti az idő- és munkaigényt. Több változata van:

• Rotandem – forgó tandem fejőház
• Rotoribina – forgó halszálkás fejőház
• Rotoradiála – forgó párhuzamos fejőház

A fejési mód és a fejőház-típus kiválasztása jelentősen befolyásolja a termelékenységet, az állatok kényelmét és a tej minőségét. Minden gazdaságnak olyan megoldást kell választania, amely megfelel igényeinek, helyi adottságainak és személyzeti kapacitásának. A modern technológiáknak köszönhetően ma már számos lehetőség áll rendelkezésre, hogy a fejés hatékonyabbá és kellemesebbé váljon – nemcsak a tehenek, hanem a tenyésztők számára is.