Hogyan állapíthatjuk meg, melyik tyúk tojik, és melyik nem?

Az egyik első árulkodó jel a taraj megjelenése. Az aktívan tojó tyúk taraja általában nagyobb, rugalmas és élénkpiros. A lebenyek színe is rendszerint intenzívebb.

Ezzel szemben a kisebb és halványabb taraj arra utalhat, hogy a tyúk jelenleg nem tojik. Mindig érdemes azonban figyelembe venni az adott tyúk fajtáját és életkorát is.

Egy másik fontos jel a kloáka állapota. Az aktívan tojó tyúknál általában nagyobb, nedvesebb és rugalmasabb, mivel rendszeresen áthalad rajta a tojás.

A jelenleg nem tojó tyúknál ezzel szemben kisebb, szárazabb és szűkebb lehet. Az ellenőrzés során mindig óvatosan bánjon a tyúkkal, és kerülje a felesleges stresszt.

A medencecsontok egyszerű ellenőrzése is segíthet. Ezek a kloáka két oldalán tapinthatók ki.

A tojást rakó tyúknál a csontok általában rugalmasabbak és távolabb helyezkednek el egymástól, hogy a tojás könnyen áthaladhasson közöttük. A nem tojó tyúknál rendszerint feszesebbek, és kisebb közöttük a távolság.

Ezt a jelet azonban ne tekintse teljesen biztos bizonyítéknak. A legjobb, ha több ismertetőjegyet is egyszerre figyelembe vesz.

Az aktív tojótyúk hasa általában puhább, mélyebb és tágasabb. Ezzel szemben a feszesebb és kisebb hasi terület arra utalhat, hogy a tyúk jelenleg nem képez tojást.

Természetesen maga a viselkedés is jó támpont lehet. Ha egy tyúk rendszeresen felkeresi a tojófészket, nagy valószínűséggel az aktív tojók közé tartozik.

Fontos tudni, hogy a tyúk nem feltétlenül tojik folyamatosan egész évben. A tojástermelés természetes módon ingadozhat, és átmenetileg csökkenhet például vedlés, rövidebb nappalok, környezetváltozás, stressz vagy az életkor előrehaladása miatt.

Ha tehát valamelyik tyúk jelenleg nem tojik, az nem jelenti automatikusan azt, hogy később sem fog.

Az aktívan tojó tyúkra általában jellemző az élénkpirosabb taraj, a rugalmasabb medencetájék, a puhább has és a nagyobb, nedvesebb kloáka. A legjobb azonban, ha ezeket a jeleket együtt figyeli, és néhány napon keresztül a tyúkok viselkedését is megfigyeli.

Így könnyebben megállapíthatja, hogy az állomány mely tagjai töltik meg rendszeresen a tojófészkeket tojásokkal, és melyek tartanak éppen megérdemelt pihenőt.