Hogyan ismerjük fel az ivarzást az egyes állatfajoknál?

A teheneknél az ivarzás meglehetősen feltűnő. A tejelő tehén az ivarzás alatt gyakran csökkenti a tejtermelést, és sokkal aktívabbá válik. Futkos, ráugrik más tehenekre, később pedig hagyja, hogy mások ugorjanak rá. A vulvából nyúlós váladék ürül, amely az ivarzás végén gyakran tartalmaz vért is. Ebben a szakaszban már nincs értelme a nőstényt pároztatni. A népnyelv szerint a tehén „kergeti magát”. Az ivarzás pontosabb meghatározására laboratóriumi módszereket is lehet használni. Továbbá kimutatható tapintással vagy speciális eszközökkel is.

A kocáknál az ivarzást általában úgynevezett próbakan segítségével állapítják meg, amely a nőstények között járkál. Ha a koca röfögéssel reagál a jelenlétére, de még nem engedi, hogy a hátát megérintsék, az ivarzás csak most kezdődik. Amikor azonban a nőstény hagyja, hogy a derekát megfogják, és mozdulatlanul marad, teljes ivarzásban van, és ez az ideális időpont a pároztatásra. Ezt a jelenséget mozdulatlansági reflexnek nevezik, amely nagymértékben megkönnyíti a vemhesülést, mert a kanak nem kell a kocát üldöznie.

A kancák ivarzáskor gyakran jelentősen megváltoztatják viselkedésüket. Nyugtalanná, engedetlenné válnak, és nem reagálnak a vezényszavakra. Jellemző a farok felemelése, a gyakori vizelés és az ún. „villogás”, vagyis a nemi szervek mutogatása. A kancáknál is használható próbakan, de csak szilárd akadály mögött, hogy se a hím, se a nőstény ne sérüljön meg. Emellett az ivarzás tapintással vagy ultrahanggal is kimutatható, utóbbit használják leggyakrabban. A tapintás lovaknál kevésbé megfelelő, mert a bélnyálkahártya törékeny, és fennáll a sérülés veszélye.

A juhok ivarzását leggyakrabban próbakan segítségével figyelik, mivel a tünetek nagyon észrevétlenek. Ezért más módszereket náluk általában nem alkalmaznak. A juhokról azt mondják, hogy „ivarzanak”. A kecskék viszont nagyon feltűnően ivarzanak. Gyakran hangosan mekegnek, csóválják a farkukat, és nyugtalanná válnak. Régebben a falvakban mindenki tudta, mikor van kecske ivarzásban, mert messziről hallatszott. A népnyelv szerint „prüszkölnek”.

A szukáknál az ivarzás viselkedésváltozásból és a vulvából származó váladékból ismerhető fel. Jellemző tünet a véres váladék, és az ideális pároztatási idő általában a 9–13. nap körül van a kezdetétől számítva. A szuka ilyenkor nagyon vonzó a kanok számára, és maga is másképp viselkedik, mint általában. A szukáknál az ivarzást „tüzelésnek” nevezik. A nőstény nyúlnál, azaz a nyúlanyánál úgynevezett provokált ovuláció van. Ez azt jelenti, hogy a peteérés csak a párzás alatt következik be, nem pedig előre, mint más állatoknál. A macskák nagyon feltűnően ivarzanak. Hangosan nyávognak, dorombolnak, különböző tárgyakhoz dörgölőznek, és sokkal hízelgőbbek lesznek. Jellemző továbbá, hogy leguggolnak, a hátsójukat kiemelik, a farkukat felemelik, és párosodásra alkalmas testtartást vesznek fel.