Hőstressz szarvasmarháknál: Hogyan ismerhető fel, és hogyan védhetők meg tőle az állatok?

A hőterhelés mértékét nem kizárólag a levegő hőmérséklete határozza meg. Fontos szerepet játszik a páratartalom, a napsugárzás intenzitása, a légmozgás, valamint az istállón belüli körülmények is.

A hőstressz első jelei a szarvasmarháknál már körülbelül 21–25 °C-os hőmérsékleten megjelenhetnek. Különösen érzékenyek a nagy tejtermelésű tehenek, amelyek szervezete az emésztés és a tejtermelés során nagy mennyiségű hőt termel. Minél magasabb a tehén termelési szintje, annál nehezebben képes lehűteni magát a forró napokon.

A kockázat értékelésére ezért gyakran használják a THI néven ismert hőmérséklet-páratartalom indexet. Ez a hőmérsékleten kívül a levegő relatív páratartalmát is figyelembe veszi. A tenyésztőnek tehát nem szabad kizárólag a hőmérő által mutatott értékre hagyatkoznia. Még a látszólag elviselhető hőmérséklet is komoly terhelést jelenthet a szarvasmarhák számára, ha az istállóban magas a páratartalom, és nem megfelelő a légmozgás.

Amikor a tehén nem képes megszabadulni a felesleges hőtől, szervezete beindítja természetes hűtési mechanizmusait. Az állat gyorsabban kezd lélegezni, többet izzad, és fokozódik a véráramlás a testfelszín közelében. Ezzel egyidejűleg csökkenti aktivitását, és hűvösebb helyet próbál keresni.

A hőstressz leggyakoribb tünetei közé tartoznak:

• gyors vagy nehezített légzés,
• fokozott vízfogyasztás,
• csökkent takarmányfelvétel,
• az állatok csoportosulása az itatók körül,
• fokozott nyáladzás és izzadás,
• csökkent aktivitás és általános levertség.

Súlyos hőstressz esetén a tehenek nyitott szájjal lélegezhetnek, kinyújthatják a nyakukat és kilógathatják a nyelvüket. Ezek a tünetek már komoly túlmelegedésre utalnak, és gyors beavatkozást igényelnek.

Fontos jelzőértékű az egész állomány viselkedése is. Ha az állatok többsége hosszú ideig áll, nem hajlandó lefeküdni, vagy csak az istálló egy bizonyos részében csoportosul, akkor a többi terület túl meleg vagy nem megfelelően szellőzik.

Az egyik első következmény általában a tejtermelés csökkenése. A tehenek a hőségben kevesebb takarmányt fogyasztanak, ezért nem jutnak elegendő energiához és tápanyaghoz a megszokott tejtermelés fenntartásához. Emellett a rendelkezésre álló energia egy részét a szervezet hűtésére használják fel. A legyengült szervezet nehezebben ellenáll a fertőzéseknek, továbbá romolhat a végtagok és a körmök állapota is, mivel a túlmelegedett tehenek gyakrabban állnak és kevesebbet pihennek.

A hőség a szaporodásra is jelentős hatást gyakorolhat. A meleg napokon az ivarzás jelei kevésbé feltűnőek lehetnek, mivel az állatok kevesebbet mozognak. Ennek következtében csökkenhet a vemhesülési arány, és nőhet a korai embrióvesztés kockázata.

A megelőzés alapja a megfelelő mennyiségű friss víz biztosítása. Ugyanilyen fontos a megfelelő légmozgás. A természetes szellőzés szélcsendes napokon nem mindig elegendő, ezért az istállókban ventilátorokat alkalmaznak. Ezeknek oda kell irányítaniuk a levegőt, ahol az állatok a legtöbb időt töltik.

A legelőn az egész állománynak hozzá kell férnie egy megfelelő méretű árnyékos területhez. Árnyékolást a kültéri borjúházakban tartott borjak számára is biztosítani kell. A forró időszakokban célszerű a takarmányozást és a napi rutint is módosítani. A takarmányadag nagyobb részét kora reggel vagy este adja, amikor alacsonyabb a hőmérséklet. A takarmányt rendszeresen tolja közelebb az állatokhoz, és ellenőrizze annak frissességét, mivel meleg környezetben gyorsabban felmelegszik és romlik.

Az állatok mozgatását, az állatorvosi beavatkozásokat és más megterhelő tevékenységeket a nap hűvösebb időszakára tervezze. Az állomány felesleges terelése vagy a fejőház előtti zsúfolt várakozóban töltött hosszú idő tovább növelheti a hőterhelést.

A megfelelően kialakított megelőzés segít megőrizni az állatok egészségét és jóllétét, fenntartani a tejtermelést, valamint csökkenteni a szaporodási problémák előfordulását. A megfelelő vízellátás, a hatékony szellőzés, az árnyékolás és a helyesen kialakított napi rutin jelentősen mérsékelheti a nyári hőség egész állományra gyakorolt hatását.