Méhészkedés: minden kezdőknek

Ha ezt a cikket tavasszal vagy nyáron olvassa, jó úton jár. A meleg idő ugyanis a legjobb időszak a méhészkedés elkezdéséhez. Ősszel a méhcsaládok a télre készülnek, és a munka jelentősen csökken. Télen a méheknek nyugalomra van szükségük, ezért a beavatkozásokat minimálisra kell csökkenteni.

Ha viszont tavasszal szerzi be a méheket, velük együtt végigélheti az egész évet, és láthatja, hogyan erősödik és fejlődik a méhcsalád a meleg hónapok során.

Ha azonban ősszel vagy télen lelkesedett fel a méhtartás iránt, addig beszerezheti a szükséges eszközöket. Így tavasszal a méhekbe való beruházás sem lesz egyszerre olyan nagy. Most elegendő ideje van arra is, hogy mindent áttanulmányozzon – a méhészeti szakirodalom kellemes olvasmány lehet a hideg estékre.

Kezdőknek méhcsaládok vagy méhrajok helyett inkább méhcsaládok vagy méhcsalád-szaporulatok, úgynevezett kölyökcsaládok vásárlását ajánljuk. A kölyökcsalád egy kisebb méhcsalád fiatal anyával, dolgozó méhekkel, fiasítással és készletekkel. Ez az egyik leggyakoribb módja egy új méhcsalád létrehozásának.

A kölyökcsaládokat és a méhcsaládokat kaptárakba helyezik. A teljes méhcsaládok a kölyökcsaládokhoz képest jóval drágábbak, és a szállításukhoz állatorvosi igazolásra is szükség van az illetékes állategészségügyi hatóságtól. A legolcsóbb megoldás új rakodókaptárakat és kölyökcsaládokat beszerezni. A méhállományt később fokozatosan bővítheti anyák vásárlásával és dolgozó méhek új kaptárba söprésével.

Egyáltalán nem javasoljuk, hogy rajjal kezdjen, mert valószínű, hogy a következő évben ki kellene cserélni a raj anyját. Ami rajzik, az gyakran szúrósabb is. Ezért inkább kezdjen rögtön méhcsaláddal vagy kölyökcsaládokkal.

Kezdésként ajánlott egynél több méhcsaládot beszerezni, ideálisan 5–7-et. Egyetlen méhcsalád esetén gyakori, hogy a kezdő méhész túl sokat zavarja, és ezzel akár el is pusztíthatja. Több mint 7 méhcsalád esetén viszont a munka kezdőként már túl megterhelő lehet. A méheknek egyszerűen árt a túl sok, de a túl kevés gondoskodás is.

Több méhcsalád beszerzése azért is előnyös, mert ha az egyik méhcsalád elpusztul, nem veszít el mindent. Egy méhcsalád pusztulása természetesen nagy csalódás, de az ember a hibáiból tanul, és kár lenne, ha egy kezdő méhész egyetlen hiba után mindent feladna. Ezért érdemes inkább több, körülbelül 5 méhcsaládot beszerezni, hogy a kezdeteket is könnyebben kezelni tudja.

A méhek megvásárlása előtt érdemes átgondolni, hová helyezi őket. Az elhelyezés ugyanis hatással van a mézhozamra. Az ideális hely olyan, ahol a méheknek elegendő legelőjük van. Vagyis jó, ha közel vannak a nagy pollen- és nektártermelésű növényekhez.

A mézelő növények közé tartoznak:

• Gyógynövények és évelők: levendula, menta, citromfű, zsálya, kakukkfű, izsóp, szurokfű, búzavirág, ökörfarkkóró...
• Fás szárú növények: fűzfák, juhar, hárs, cseresznye, almafa, körtefa, kökény, málna, szeder...
• Egyéb növények: pitypang, here, repce, facélia (az egyik legismertebb méhészeti növény) és sok más.

A méhek táplálékhiány esetén is képesek boldogulni, és akár 6 km-re is elrepülnek érte, de ilyenkor a méhcsalád fejlődése lassabb. A méheknek nincs szükségük szépen rendezett, tökéletes helyre a kaptárhoz. Elég számukra egy kis hely a kertben, az erdőben vagy a réten.

Kezdésként azt ajánljuk, hogy már teljesen felszerelt kaptárt vásároljon. Így nem kell minden alkatrészt külön beszereznie, és elkerülheti, hogy valamit rossz méretben vásároljon meg.

Mindenképpen érdemes 39 × 24 cm-es keretméretű kaptárt vásárolni, mivel ez az egyik leggyakrabban használt méret.

Mielőtt beszerezné az összes méhészeti felszerelést, győződjön meg róla, hogy nem allergiás a méhcsípésre, mert ez nagyon megnehezítené a méhészkedést. A méhcsípést ugyanis még az összes védőfelszerelés használata mellett sem lehet teljesen kizárni. Ha nem allergiás, idővel a szervezete természetes ellenálló képességet alakíthat ki a méhméreggel szemben, és a csípések után már nem feltétlenül alakulnak ki duzzanatok.

A csípések sajnos éppen a kezdő méhészeknél gyakoribbak. Ezért javasoljuk, hogy szerezzen be és használjon legalább méhészkalapot, méhészálarcot vagy méhészfátylat. Ezekkel az eszközökkel megvédheti az arcát és a nyakát, ahol a csípések a legkellemetlenebbek.

Érdemes fehér ruhát viselni, mert a méhek erre kevésbé támadnak, mivel természetes ellenségeik között nincs fehér színű.

A méhészkesztyű nem feltétlenül elengedhetetlen, mert kesztyűben dolgozva elveszítjük a kéz természetes érzékenységét, és nagyobb eséllyel nyomunk össze egy méhet. Az összenyomott méh olyan szagot bocsát ki, amely miatt a többi méh nagyobb valószínűséggel repül ránk.

A legnagyobb biztonság érdekében méhészoverallt is beszerezhet, amelynek az ujjain és a nadrágszárain gumis szűkítés található. Ennek köszönhetően az anyag szorosan illeszkedik a bőrhöz, így a méhek nem tudnak bejutni az ujjakba és a nadrágszárakba.

Az alapvető eszközök közé tartozik egy méhészeti cső és egy kés. A füstölő, vagyis méhészfüstölő a méhek megnyugtatására és támadásaik megelőzésére szolgál. A méhek ugyanis a kaptár minden kinyitását zavarásként érzékelik, ezért nem szokatlan, hogy néhányuk védekezésképpen támad. Amikor azonban megérzik a füstöt, ösztönösen a készleteik védelmére kezdenek összpontosítani, és kevésbé támadnak.

Egy másik gyakran használt eszköz a kaptárvas, amely a beragasztott keretek meglazítására, valamint a viasz- és lépépítmények eltávolítására szolgál a keretekről és a kaptár faláról. Az ügyes méhek ugyanis saját igényeik szerint alakítják a kaptárt, ezért a kaptár különböző részei gyakran össze vannak ragasztva propolisszal. Ezek szétválasztásában segít a kaptárvas.

Ideális körülmények között a méhek maguk is képesek elegendő készletet felhalmozni. A gyakorlatban azonban a méhésznek néha segítenie kell nekik, különösen ősszel, és néha tavasszal is. A méheket etetheti cukorsziruppal (leggyakrabban víz + cukor kb. 3:2 arányban télire), vagy kész takarmánykeverékekkel.

Az etetés történhet felső etetőkkel (ezek a leggyakoribbak és praktikusak), vagy keretetetőkkel, amelyeket közvetlenül a kaptárba, egy keret helyére helyeznek. Fontos, hogy este etessen, így megelőzhető a méhcsaládok közötti rablás.

A higiénia kulcsfontosságú a betegségek megelőzésében, például a nyúlós költésrothadás vagy a penészedés esetében.

Alapvető szabályok:

• rendszeresen ellenőrizze a lépek állapotát
• a régi és sötét lépeket fokozatosan selejtezze ki
• tartsa a kaptárt szárazon és jól szellőzően
• ne használjon régi vagy ismeretlen eredetű felszerelést fertőtlenítés nélkül

Végül jön a legjobb rész, amire minden méhész vár: a méz! A mézpergetés alapja a mézpergető, amely centrifugális erő segítségével nyeri ki a mézet a lépekből. Kezdetben kölcsön is kérheti, de ha komolyan gondolja a méhészkedést, megéri sajátot beszerezni. Széles választékban találhat mézpergetőket, a kezdőknek való kézi modellektől egészen a nagyobb üzemeknek szánt elektromos mézpergetőkig.

A mézpergetőn kívül szüksége lesz még:

• fedelezővillára vagy késre
• fedelezőtálcára
• szűrőre a méz szűréséhez
• tárolóedényekre és üvegekre

Hogyan zajlik a mézpergetés?

Először ki kell venni a lépeket a kaptárból, és kíméletesen el kell távolítani róluk a méheket (leggyakrabban lesepréssel vagy méhleszöktető segítségével). Ezután következik a fedelezés, vagyis a sejtek viaszfedelének eltávolítása. A mézet ezután a mézpergető segítségével centrifugális erővel kinyerik a lépekből, vagyis kipergetik, végül pedig szűrőn keresztül leszűrik a viasztól és a szennyeződésektől.

🐝 Méhek és kaptárok

• kölyökcsaládok vagy méhcsaládok
• kaptár (ideális esetben 39 × 24 cm-es keretmérettel)

🛡️ Védőfelszerelések

• méhészkalap / méhészálarc / fátyol
• világos ruházat vagy méhészoverall
• esetleg kesztyű

🔧 Alapvető eszközök

• füstölő (méhészfüstölő) és tüzelőanyag
• kaptárvas

🍯 Etetés és gondozás

• etető (felső vagy keretetető)
• cukor a szirup elkészítéséhez

🍯 Mézpergetés

• mézpergető
• fedelezővilla vagy kés
• szűrő
• edények és üvegek a mézhez