Szenázs vs. Sílázs

A szilázs lédús, friss takarmányból készül, amelyet oxigéntől elzárva, anaerob környezetben fermentálnak. Az erjedés során a tejsavbaktériumok lebontják a cukrokat, tejsavat termelnek, így a pH 4 körüli értékre csökken. Ez megakadályozza a káros baktériumok és penészgombák elszaporodását.

A jó minőségű szilázshoz fontos a megfelelő alapanyag, a takarmány optimális érési állapota, valamint a megfelelő szárazanyag-tartalom (DM), ami ideálisan 45–50% között van.

Ha a fermentáció nem megfelelő, kellemetlen szagú, értéktelen szilázs keletkezhet.

A szenázs hasonlóan készül, de a kiindulási alapja már fonnyasztott, azaz magasabb szárazanyag-tartalmú takarmány (DM több mint 50%). Szintén oxigénmentes környezetben fermentálódik, és a tejsavbaktériumok tejsavat termelnek, ami csökkenti a pH-t. A szenázs különösen érzékeny az oxigénre, ezért elengedhetetlen a tökéletes lezárás. A magasabb DM miatt kevesebb tejsav képződik, így a konzerválás főként az oxigénmentes környezet biztosításán múlik.

A pH a savasság mértéke. A sikeres fermentáció során a pH 4 körüli értékre esik vissza. Minél alacsonyabb a pH, annál biztonságosabb a takarmány, mert a káros mikrobák nem kedvelik a savas közeget. A víz pH-ja 7 (semleges), a jól elkészített szilázs vagy szenázs pH-ja 4 körül van.

Az elején említettük, hogy figyeljük a DM értékét – de mit is jelent ez pontosan? A DM az angol Dry Matter, azaz szárazanyag rövidítése. A takarmányban található szárazanyag mennyiségét mutatja meg – leegyszerűsítve: azt, hogy mennyi anyag marad a víztartalom kivonása után. Például, ha egy takarmány DM-értéke 50%, akkor az 50% szárazanyagot és 50% vizet tartalmaz. Összehasonlításképpen: a széna szárazanyag-tartalma általában körülbelül 85%, míg a szilázsé 25–70% között mozog. Ha a szilázs szárazanyag-tartalma meghaladja az 50%-ot, akkor már szenázsnak nevezzük.

Fontos tudni, hogy minél magasabb a szárazanyag-tartalom, annál kevesebb tejsavat tartalmaz a szilázs. Ez alacsonyabb tartósítási védelmet jelent, ezért a szenázsnál elengedhetetlen az oxigénmentes környezet biztosítása, hogy megelőzzük a káros mikroorganizmusok elszaporodását.

Eredetileg a szilázs elnevezés minden fermentált takarmányra vonatkozott. Manapság azonban különbséget teszünk a szenázs között, amely a magasabb szárazanyag-tartalmú szilázs típusa. Bár nincs szigorú határvonal, általában ha a szárazanyag-tartalom meghaladja az 50%-ot, akkor szenázsról beszélünk. További különbség a felhasznált alapanyagban rejlik: míg a szilázs friss, lédús takarmányból készül, addig a szenázs fonnyasztott, magasabb szárazanyag-tartalmú takarmányból.