Van-e az állatoknak érzelmeik?

Az érzelmek összetett pszichofiziológiai reakciók, amelyek külső vagy belső ingerek hatására jönnek létre. Nemcsak magát az érzést foglalják magukban – vagyis azt, hogyan éljük meg szubjektíven a helyzetet –, hanem a test élettani változásait, a viselkedést és azt is, ahogyan az elménk feldolgozza és értékeli a szituációt. Az állatok esetében a tudomány egyelőre nem képes közvetlenül mérni a szubjektív élményeket, ezért a kutatók elsősorban az érzelmek objektív jeleire összpontosítanak. Ilyenek például a szívritmus-változások, az arckifejezések, a hormonális szintek, a hangadás vagy a bonyolult szociális viselkedés.

Az öröm az állatoknál a legjobban kutatott érzelem. Tipikus példa a kutya – amikor meglátja gazdáját, gyakran örömében ugrál és csóválja a farkát. A játék fontos forrása az örömnek, és egyben a jó egészség és a pszichés jólét mutatója is. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy bizonyos állatkölykök játék közben sajátos hangokat adnak ki, amelyek hasonlítanak az emberi nevetéshez.

A félelem természetes érzelem, amely segíti az állatokat a túlélésben. Menekülési vagy védekező viselkedést vált ki – ismert az úgynevezett „harcolj vagy menekülj” reflex, amely fenyegetés esetén aktiválja a testet és az agyat. Az újabb kutatások a hosszú távú szorongásra és stresszre is összpontosítanak. Például egyes bálna- és delfinfajoknál figyeltek meg a depresszióhoz hasonló tüneteket.

Számos vadonbeli megfigyelés bizonyítja, hogy az állatok is átélnek szomorúságot. Az elefántok híresek a halott társaik körüli „rituáléikról” – a tetemek mellett maradnak, különös viselkedést mutatnak, és nyilvánvaló figyelmet szentelnek nekik, ami emlékeztet az emberi gyászra. Hasonló viselkedést figyeltek meg csimpánzoknál és más főemlősöknél is. Ismertek olyan esetek is, amikor kutyák gazdájuk vagy állattársuk halála után elveszítik étvágyukat, és megváltozik a viselkedésük.

Az empátia – vagyis mások érzelmeinek érzékelése és az azokra adott válasz – sokáig kizárólag emberi tulajdonságnak számított. Ma már tudjuk, hogy számos állat is mutat empatikus viselkedést. Például a csimpánzok segítik bajba jutott társaikat, megnyugtatják őket és szociális támogatást nyújtanak. A kutyák szintén képesek reagálni az emberi érzelmekre – ha a gazda szomorú vagy stresszes, odamennek hozzá és megpróbálják megvigasztalni.

Az állatok közötti szociális kapcsolatok gyakran nagyon erősek és érzelmileg jelentősek. Létrejöhetnek kötelékek kölykök és szülők között, partnerek között, „barátok” között vagy akár az egész csoporton belül. A hattyúk és bizonyos madárfajok például egész életre szóló párokat alkotnak, ami a mély ragaszkodás és valószínűleg a szeretet képességére utal. Néhány főemlős- és bálnafajnál is bizonyították a hosszú távú szociális kapcsolatok létezését, amelyek kölcsönös gondoskodáson és támogatáson alapulnak.