7 tipp a tavaszi legelőkarbantartáshoz

A tavaszi fű csábítóan friss, de egyben törékeny is, a gyep pedig gyakran még túl nedves. Ha az állatok túl korán mennek ki a legelőre, a patáikkal vagy körmeikkel károsíthatják a gyepfelületet, ami jelentősen csökkenti a növényzet regenerációs képességét. Különös figyelmet fordítunk a nyári legelőkre – az állatokat csak akkor engedjük ki, amikor a növényzet legalább 10 cm magas, és a talaj elég száraz és szilárd.

Mielőtt kiengednénk az állatokat, alaposan átvizsgáljuk a kerítéseket. Különös figyelmet fordítunk az elektromos kerítések vezetőire – a szalagok és a huzalok megsérülhettek a fagy, a szél vagy a vadállatok miatt. Ellenőrizzük az oszlopok stabilitását és a lécek állapotát is. Amit sérültnek találunk, kijavítjuk. Ezzel egy időben átvizsgáljuk a legelőt is, hogy nincs-e rajta hulladék vagy veszélyes tárgy.

A kora tavasz a legideálisabb időszak a trágyázásra. A legjobb először talajmintát venni, és megállapítani annak pH-értékét és tápanyagtartalmát – így célzottan és hatékonyan lehet trágyázni. A „vakon” végzett trágyázás gyakran gyengébb eredményeket hoz. A meszezés vagy a célzott trágyázás növeli a hozamot, javítja a takarmány minőségét és ellenállóbbá teszi az egész legelőt.

Egyes legelők az előző szezon után legyengülhettek, ami a takarmány minőségében és mennyiségében is megmutatkozik. Ha szükséges, tavasszal felülvetünk egy megfelelő legelőmag-keverékkel. Az ideális időszak erre a kora tavasz, amikor még elegendő a nedvesség, és a vetőmag jól meg tud gyökerezni.

Az állatok kiengedése előtt fontos bejárni a legelőt, és megbizonyosodni arról, hogy nincsenek rajta mérgező növények. A magyar tájakon gyakran előfordul például boglárka, vérehulló fecskefű, kutyatej, vadmeggy és más mérgező fajok. Külön figyelmet fordítunk a fákra is – veszélyes lehet például a tiszafa, a tuja, a boróka, az akác, a juhar vagy a csonthéjas gyümölcsfák. A legelőt az év során rendszeresen ellenőrizni kell.

A tavaszi fű magas fruktántartalmú – ezek egyszerű cukrok, amelyek megzavarhatják a bélflóra egyensúlyát. A takarmány hirtelen megváltozása például a lovaknál patairhagyulladást (laminitiszt), a kérődzőknél pedig a bendő mikroorganizmusainak pusztulását okozhatja. A száraz téli takarmányról a friss zöld takarmányra való átállásnak fokozatosnak kell lennie. Ideális esetben ez az átmenet 2–3 hétig tart, amíg az állat szervezete hozzászokik az új étrendhez.

Az utóbbi években a nyarak egyre szárazabbak, ami nagy megterhelést jelent a legelőknek. Az öntözés bár lehetséges, gyakran túl költséges vagy kivitelezhetetlen. Sokkal hatékonyabb megoldás a legelő kisebb szakaszokra osztása. A legeltetés rotálásával lehetőséget adunk az egyes részek regenerálódására, ezáltal növeljük a hozamot és a takarmány minőségét.

A korai és átgondolt tavaszi karbantartással egészséges és termékeny növényállományt biztosíthatunk, amely az egész legeltetési időszakban szolgálja az állatainkat.