Milyen problémák gyötrik leggyakrabban a szarvasmarha-tenyészeteket?

A tőgygyulladás baktériumok által okozott emlőmirigy-gyulladás, amely fertőző is lehet. Különböző okokból alakul ki: genetikai hajlam, nem megfelelő állathigiénia vagy helytelen fejéstechnika. A tehén megfertőződhet egy másik tehén fertőzött tőgynegyedéből, a fejőberendezésből, vízből, szennyezett tárgyakról vagy rovarok közvetítésével. Jellegzetes tünete a kipirosodott, fájdalmas tőgy, a tőgy szilárdabb állaga, a tejtermelés csökkenése, valamint a tej állagának és összetételének megváltozása – vizes, csomós lehet, vagy megnövekedett sejtszámot tartalmazhat.

Tőgygyulladás gyanúja esetén mielőbb állatorvost kell hívni, és a tehenet szárazra kell állítani. Az érintett tőgynegyedből származó tej nem kerülhet forgalomba. A megelőzés alapja a következetes higiénia, a helyes fejés, a rendszeres fertőtlenítés és az állategészségügyi állapot ellenőrzése. Gyors tájékozódást nyújt az NK-teszt – ha a reagens hozzáadása után a tej elszíneződik vagy jelentősen besűrűsödik, nagy valószínűséggel tőgygyulladásról van szó.

A szarvasmarhák sok okból szenvedhetnek végtagfájdalmaktól. Gyakoriak a túlnőtt szarvak (pata), tályogok, patarothadás, de a borjazás utáni anyagcsere-problémák is. Ellés után fontos ellenőrizni, hogy a tehén normálisan mozog-e, és nincs-e rejtett sérülése. Ebben az időszakban megnő a kalciumszükséglet, és ha a takarmányadag nem kiegyensúlyozott, kialakulhat ellés utáni bénulás (tej láz).

A helyes patahossz és pataállapot elengedhetetlen a kényelmes mozgáshoz. Szükséges a rendszeres pataápolás tapasztalt patagondozó által, aki a tályogokat vagy egyéb elváltozásokat is felismeri. Megelőzésként segítenek a fertőtlenítő lábfürdők is, amelyek csökkentik a patarothadás előfordulását. A takarmányadagokat mindig fokozatosan kell változtatni az adott időszaknak megfelelően – laktáció, ellés vagy szárazonállás mind eltérő igényeket jelent.

A tehén több okból sem eshet teherbe. Nagyon gyakran a kiegyensúlyozatlan takarmányadag játszik szerepet, amely negatívan befolyásolja a hormonális egyensúlyt. Mesterséges termékenyítésnél probléma lehet a sérült spermaadag. Természetes pároztatásnál hibát jelenthet, ha túl sok nőstényt tartanak egyetlen bikával. Előfordulhat, hogy a probléma közvetlenül a nőstény szaporítószervrendszerében van. Külön kategóriát jelentenek az ún. „freemartin” üszők – olyan nőstények, amelyek bikaborjúval ikerként születnek, és gyakran meddők.

Kulcsszerepe van az emberi tényezőnek is, különösen az ivarzás helyes felismerésének. A legjellemzőbb tünetek a bőgés, nyugtalanság, fokozott aktivitás, tejtermelés csökkenése, felugrálás más egyedekre, illetve később az, hogy eltűri, amikor mások ugranak rá. A hüvelyből áttetsző, nyúlós nyák ürül. Ha a termékenyítés túl későn történik, nem kerül sor megtermékenyítésre. Ismétlődő sikertelenség esetén ajánlott állatorvost bevonni.

Az újszülött borjaknál a hígabb bélsár általános jelenség, mivel a föcstej természetes hashajtó hatással rendelkezik. Ha azonban valódi hasmenés jelentkezik, azonnal cselekedni kell. A borjak gyorsan veszítenek vizet, ásványi anyagokat és tápanyagokat, ami kiszáradáshoz és életveszélyes állapothoz vezet. A leggyakoribb okok a baktériumok, vírusok és paraziták.

A megelőzés alapja a következetes higiénia és a tiszta környezet. A boxokat rendszeresen almozni kell, az itatókat és cumikat minden használat után ki kell mosni. Fontos megakadályozni az egészséges és beteg borjak érintkezését, és fertőzés esetén karantént bevezetni a csoporton belül. A borjakat nem szabad különböző csoportok között áthelyezni, mivel az immunrendszerük a születés után nagyon gyenge, és csak fokozatosan épül fel.