A méhek varroatózisa

A varroatózist a Varroa destructor nevű atka okozza. Ez a parazita mind a kifejlett méheket, mind a fedett fiasítást megtámadja. Először Indonéziában észlelték, majd az elkövetkező ötven évben elterjedt Kínában, Indiában, később Oroszországon keresztül Németországba és Lengyelországba, és még Hawaiin is kimutatták a jelenlétét.

A atkák szabad szemmel is láthatók – megtalálhatók a kifejlett méheken és a fiasítás minden fejlődési stádiumában. Fejlődésükhöz szükségük van mind a kifejlett méhekre, mind az utódokra. A Varroa destructor a felnőtt méhek zsírszöveteivel táplálkozik, majd a fiasításra tér át. Ennek következtében a méhcsalád legyengül, alultáplált lesz, és az újonnan kikelő méhek gyakran deformáltak – előfordulhat, hogy hiányoznak vagy csökevényesek a szárnyaik, torzak a lábaik, görbe a testük vagy kisebb a potrohuk. A fertőzött méhcsalád összességében legyengül, és fogékonyabbá válik más betegségekre.

A varroatózis elleni kezelést általában kora tavasszal (március–április) és ősz elején (augusztus–szeptember) végzik. Fontos a megfelelő módszer megválasztása és azok rendszeres váltogatása, mivel az atka hozzászokhat és rezisztenssé válhat a hatóanyagokkal szemben. Nem elegendő csupán a készítmény nevét megváltoztatni – a hatóanyagot is váltani kell. Egyetlen módszer sem nyújt 100%-os hatékonyságot. A természetes szerek közül alkalmazható a hangyasav, tejsav, citromsav vagy oxálsav. Léteznek alternatív módszerek is, például paradicsom-, torma- vagy céklalevelek füstölése, illetve herefiasítás kivágása, de ezek nem garantálják a teljes hatékonyságot. A kémiai készítmények esetében figyelni kell az alkalmazás időzítésére, mert egyes hatóanyagok felszívódhatnak a mézbe. Mindig be kell tartani a használati útmutatót. A leghatékonyabb szerek közé tartoznak az amitraz hatóanyagú készítmények.

A megelőzés szempontjából kulcsfontosságú a megfelelő táplálékellátás, mivel így a méhek nem kényszerülnek más, esetleg fertőzött kaptárak kifosztására, ami csökkenti a parazita terjedésének kockázatát. Szintén lényeges a régi keretek rendszeres cseréje újra. Minden évben február 15-ig mintát kell leadni az Állami Állategészségügyi Intézethez. A mintát legalább 30 nappal az utolsó őszi megelőző kezelés után kell levenni: a kaptár aljára tiszta, lesepert alátétet helyeznek, és a megadott idő után a hulladékot zárható edénybe gyűjtik. Ha a méhésznek több méhcsaládja van, a mintákat össze kell keverni egy közös mintába. A beküldés előtt a minta megfelelően megjelölendő – fel kell tüntetni a méhész teljes nevét, regisztrációs számát, a telephely számát és a méhcsaládok számát.