Hogyan tároljuk nyáron a takarmányt, hogy ne penészedjen be, és ne vonzza a kártevőket?

A takarmány nem kedveli a nedvességet, a közvetlen napsütést és a nagy hőmérséklet-ingadozásokat. Ha a zsák a földön áll egy nedves fészerben, vagy nyitva van olyan helyen, ahová rovarok vagy rágcsálók is bejuthatnak, gyorsan romlásnak indulhat. Különösen kockázatosak a nyitott zsákok, a darált gabona, a roppantott szem és a magasabb zsírtartalmú keverékek.

A romlott takarmány első pillantásra nem mindig észrevehető. Néha csak dohos szag, összetapadt csomók vagy az jelzi, hogy az állatok hirtelen elutasítják. Az ilyen takarmányt jobb nem felhasználni.

Nagy hiba, ha a takarmányt közvetlenül betonpadlón tároljuk. A beton megtarthatja a nedvességet, amelyet a zsákok könnyen magukba szívhatnak. Jobb, ha a takarmány raklapra, polcra vagy más alátétre kerül, hogy a levegő körülötte is tudjon áramlani.

További probléma a rosszul lezárt zsák. Egy madzaggal összekötött zsák általában nem elegendő, főleg akkor, ha a raktárban egerek vagy molyok is előfordulhatnak. Amint a kártevők bejutnak a takarmányba, gyakran nemcsak egy zsákot, hanem fokozatosan a többi készletet is tönkretehetik.

Arra is figyelni kell, hogy ne keverjük össze a régi és az új takarmányt. Ha egy edényben maradt régi keverékre friss takarmányt öntünk, az egész tartalom megromolhat. Ezért az edényeket érdemes rendszeresen kiüríteni, kitisztítani, és csak ezután feltölteni új adaggal.

Az ideális hely száraz, tiszta, jól szellőző, és nincs kitéve közvetlen napsütésnek. A takarmányt védeni kell az esőtől, a talaj felől érkező nedvességtől és a nagy hőségtől is. Ha fészerben vagy istállóban tároljuk, érdemes ellenőrizni, hogy nem ázik-e be a helyiség, és nincsenek-e a sarkokban rágcsálók nyomai.

A zsákokat ne támasszuk közvetlenül a falhoz. Ott is megülhet a nedvesség, és az egerek is gyakran a falak mentén mozognak. A fal és a készletek között hagyjunk legalább egy kisebb rést.

Kisebb mennyiségekhez jól használhatók a zárható műanyag tárolók, hordók vagy tartályok. A rágcsálók ellen még jobb védelmet nyújtanak a masszív, jól záródó fedéllel ellátott edények. Praktikus megoldás az is, ha a takarmány az eredeti zsákjában marad, és az egész zsák kerül egy zárható tárolóba. Így nem vesznek el az összetételre, az adagolásra vagy a lejárati időre vonatkozó információk.

A tárolóedények azonban nem lehetnek piszkosak vagy nedvesek. A régi takarmánymaradványok, a por és a nedvesség ideális környezetet teremtenek a penésznek és a kártevőknek.

Az egész gabonaszemek megfelelő tárolás mellett általában tovább eltarthatók, mint a már ledarált vagy roppantott gabona. Amint a szem szerkezete megsérül, gyorsabban veszi fel a nedvességet, és hamarabb veszíthet frissességéből. Ezért nyáron érdemes a darát kisebb adagokban, az aktuális szükséglet szerint elkészíteni.

Ha saját gabonadarálóval vagy roppantóval rendelkezünk, nem kell nagy mennyiségű kész darát előre tárolni. Így a takarmány frissebb lehet, és jobban igazodik ahhoz, hogy az állatok ténylegesen mennyit fogyasztanak.

A takarmányt inkább ne használjuk fel, ha dohos vagy savanyú szaga van, megváltozott a színe, csomók, penész, pókhálószerű szálak, lárvák, rágcsálóürülék található benne, vagy szokatlanul nedvesnek tűnik. Figyelmeztető jel lehet az is, ha az állatok elutasítják, pedig korábban szívesen fogyasztották.

Gyanús takarmánynál nem érdemes kockáztatni. A penész és a romlott keverékek egészségügyi problémákat okozhatnak az állatoknak, ezért az ilyen takarmányt jobb kiselejtezni.

Minden készletfeltöltés előtt ellenőrizzük, hogy a takarmány száraz helyen van-e, nem áll-e közvetlenül a földön, nincs-e kitéve napsütésnek, és megfelelően le van-e zárva. Rendszeresen tisztítsuk a tárolóedényeket, söpörjük fel a kiszóródott maradékokat, és figyeljük, nem jelennek-e meg a raktárban egerek vagy rovarok nyomai.

Nyáron gyakran jobban megéri kisebb mennyiségű takarmányt gyakrabban vásárolni, ha nincs igazán száraz és jól biztosított raktárhelyiségünk. A megfelelő tárolás segít csökkenteni a veszteségeket, megőrizni a takarmány ízletességét, és ami a legfontosabb, biztonságossá tenni azt az állatok számára.