Az európai országok a sertések és a szarvasmarhák számának csökkenéséről számolnak be. Megoldással áll elő az Európai Bizottság?

Ennek több oka is van. A gazdák növekvő költségekkel, piaci ingadozásokkal, a fenntarthatóságra nehezedő nyomással, járványkockázatokkal, munkaerőhiánnyal és az állattartás modernizálásával kapcsolatos egyre nagyobb követelményekkel küzdenek. Sok állattartó számára problémát jelent az élelmiszerláncban betöltött gyengébb alkupozíció, valamint az a bizonytalanság is, hogy a jövőben megtérülnek-e az állattartásba fektetett beruházásaik.

Az Európai Bizottság a behozott takarmányoktól való függőségre is felhívja a figyelmet, különösen a magas fehérjetartalmú takarmányok esetében. Ezek fontosak az állattenyésztés számára, de ha nagy mennyiségben külföldről érkeznek, az egész ágazat érzékenyebbé válik az áringadozásokra, a szállítási problémákra vagy a geopolitikai helyzetre.

2026 júliusában az Európai Bizottság új stratégiát mutatott be az állattenyésztés számára. Célja, hogy az európai haszonállattartás hosszú távon erős, versenyképes és válságálló maradjon. A stratégia öt fő területre összpontosít: az állattartó gazdaságok ellenálló képességére, a versenyképességre, a fenntarthatóságra, a régiók közötti különbségek tiszteletben tartására és az európai termelés minőségének támogatására.

A gyakorlatban ez például a jobb kockázatkezelés támogatását, a betegségek megelőzésének és kezelésének finanszírozását, a modernizációba, digitalizációba és innovációba történő beruházásokat, valamint az egyszerűbb szabályokra és igazságosabb feltételekre való törekvést jelenti a gazdák számára.

A Bizottság megemlíti a könnyebben elérhető vágóhidak és feldolgozóüzemek szükségességét is, különösen a kisebb és távolabb fekvő gazdaságok esetében. A stratégia része lenne a jobb infrastruktúra fejlesztése is, hogy az állatokat ne kelljen hosszú távolságokra szállítani, és erősödjön a helyi feldolgozás.

Az állattenyésztési stratégiával együtt a Bizottság fehérje-akciótervet is bemutatott. Ennek célja, hogy csökkentse az EU függőségét az importált növényi fehérjéktől, amelyeket főként haszonállatok takarmányozására használnak. Az Európai Bizottság szerint az EU állattenyésztési ágazata évente körülbelül 74 millió tonna fehérjét fogyaszt takarmány formájában.

A fő problémát a magas fehérjetartalmú importtakarmányoktól, például a szójától való nagyfokú függőség jelenti. 2025-ben az olajos magvakból és fehérjenövényekből származó fehérjéknek mindössze 25 %-a származott az EU-ból. Az új terv célja, hogy 2035-re 35 %-ra növelje a takarmányként felhasznált európai termelés arányát.

Ez új lehetőségeket hozhat azoknak az európai gazdáknak is, akik fehérjenövényeket termesztenek, és egyúttal erősítheti az élelmiszer-biztonságot, valamint a takarmánypiac stabilitását.

Egy átlagos állattartó számára a változások nem feltétlenül lesznek azonnal érezhetők. Az Európai Bizottság stratégiája inkább hosszú távú terv, amely a következő évekre kíván irányt szabni. Ha azonban sikerül megvalósítani a célokat, az a jövőben stabilabb feltételeket jelenthet az európai gazdák számára, jobb takarmányellátást, nagyobb beruházási támogatást és igazságosabb helyzetet az állattartók számára a teljes ellátási láncban.

A haszonállatok számának csökkenése Európában azt mutatja, hogy az állattenyésztés nehéz időszak előtt áll. Az Európai Bizottság most olyan tervvel áll elő, amelynek célja, hogy segítsen az állattartóknak megbirkózni a változásokkal, erősítse a hazai termelést és csökkentse az importtól való függőséget. Kulcsfontosságú azonban az lesz, hogy az általános célok valódi, konkrét támogatássá alakulnak-e, amelyet a gazdák a gyakorlatban is érezni fognak.

További információkért látogassa meg ezt a cikket!