Hogyan lehet felismerni a romlott tojást

A tárolás időtartama önmagában nem kell, hogy jelentsen valamit, a tojás optimális körülmények között akár egy teljes hónapig is eláll ehető állapotban a hűtőszekrényben. Ez az időtartam azonban lehet rövidebb is, ráadásul kevesen tudják nyomon követni, hogy mióta tárolják ezt vagy azt a tojást, így nem ideális csak a tojások kora alapján állapotukra következtetni. Ez különösen igaz a csirketenyésztőkre, akiknél általában minden nap többször több tojás is lesz a fészkekben.

Számos módja van annak eldöntésére, hogy melyik tojás nem fogyasztható. A romlott tojást sokszor már csak ránézésről és szagáról is felismerhetjük, de az biztos, hogy végezhetünk úgynevezett víztesztet, vagy használhatunk egy villanykörtét is. Mindenesetre ne feledje, hogy a tojást a megfelelő főzési idő után érdemes fogyasztani, mivel a nyers tojás elfogyasztása után nagyobb a szalmonellával való megfertőződés kockázata, így azt jobb elkerülni.

Ha boltban vásárol tojást, a tojáson feltüntetett minimális eltarthatósági idő utalhat a fogyasztás biztonságára. Más élelmiszerekhez hasonlóan azonban a minimális eltarthatósági idő csak tájékoztató jellegű. Érvényességéhez megfelelő tárolást feltételeznek, amely során a tojás a megadott időpont lejárta után is biztonságosan fogyasztható.

A romlott tojást szaglása segítségével észlelheti. A romlott tojás kellemetlen szagot bocsát ki, amelyet biztosan felismer, amint megszagolja. Ez nem csak a nyers, hanem a főtt tojásra is vonatkozik. Ha a héj szaglása után nincs teljesen meggyőződve arról, hogy a tojás friss, nyissa fel, és a héj helyett közvetlenül a fehérjét és a sárgáját szagolja meg. Ez a művelet után biztos kiderül. Ebben az esetben természetesen ne egy hozzávalókkal teli tál fölé verjük a tojást.

A megjelenés is sokat elárul. A héjnak sértetlennek kell lennie, és nem lehet rajta semmiféle penésznyom, ami hasonlít például a penészes eidam-hoz. Még ha a héjon nem is látszanak repedés vagy penész jelei, még mindig nem nyert vele. Feltörés után ellenőrizze a sárgája színét – a tipikus sárgás-narancs színnek kell lennie, ha egy csipetnyi zöld vagy kék penészesedést jelez, akkor a tojást ki kell dobni.

Ha a sárgája megfelelő színű, de apró vérfoltokat vagy ereket talál rajta, akkor gond nélkül használhatja a tojást. Ezek kis vérrögök, amelyek a tojások képződése során keletkezhetnek. Ritkán találkozni velük, és akkor is csak az otthoni gazdaságokból származó tojásokkal. Az ilyen tojások nem kerülnek a boltokba, pedig teljesen ártalmatlanok.

A tojások életkorának ellenőrzésére úgynevezett vízpróbát lehet végezni, melynek során teszteljük, hogyan úszik a tojás. Egyszerűen mártsa a tojást egy tálba vagy egy pohár vízbe, és a tojás vagy elsüllyed, lebeg, vagy lebeg valahol a kettő között. Ha alul marad a tojás, akkor garantáltan friss, a felszínen lebegő tojás öreg (általában legalább 3 hetes), de nem feltétlenül romlott.

A teszt azon alapul, hogy a tojásban lévő légbuborék mérete fokozatosan növekszik, így minél idősebb a tojás, annál jobban hajlamos a felszínen lebegni. Az idősebb, de romlatlan tojás inkább sütésre alkalmas, mint omlett vagy rántotta készítésére.

A vizestálat helyettesítheti fényforrással, amit a csirketenyésztők bizonyára jól ismernek. A transzilluminátorokat általában annak meghatározására használják, hogy a peték megtermékenyültek-e, de használhatók frissességük ellenőrzésére is. Ha a fényt a tojás tompa végére irányítja, akkor láthatja a benne lévő légbuborék méretét, így nem kell a vízbe tenni. A módszer elsajátításakor érdemes friss és régebbi tojásokat kéznél tartani, amelyeknek életkorát ismeri, hogy képet kapjon arról, hogyan növekszik a légbuborék a tojás öregedésével.

Ugyanakkor forgassuk meg a tojást, és figyeljük meg, hogyan mozog a sárgája a fehérjében. Friss tojásban a fehérjében lévő sárgája szinte nem mozdul, idővel a fehérje a sárgájával veszít szilárdságából és a mozgás fokozódik.