Labdás itatók: Hogyan biztosíthatunk vizet a szarvasmarháknak és a lovaknak télen is, elektromos áram nélkül?

A labdás itatót elsősorban szarvasmarhák és lovak számára tervezték. A hagyományos, nyitott itatóedényekkel ellentétben hőszigetelt szerkezettel és egy mozgatható labdával rendelkezik, amely lefedi a vízhez vezető nyílást.

A működési elv egyszerű. Amikor az állat inni szeretne, az orrával lenyomja a labdát, így hozzáfér az itatóban lévő vízhez. Miután befejezte az ivást, a labda visszatér eredeti helyzetébe, és ismét lezárja az itatónyílást. Ennek köszönhetően csökken a hőveszteség, a víz pedig jobban védett a külső hőmérséklet hatásaitól és a szennyeződésektől.

Az automatikus vízutánpótlásról úszószelep gondoskodik, amely a vízszint csökkenésekor lehetővé teszi a friss víz beáramlását.

Nagy előnye, hogy az itató nem igényel elektromos csatlakozást vagy elektromos fűtést.

A labdás itatók több olyan megoldást kombinálnak, amelyek segítenek a víz hőmérsékletét fagypont felett tartani. Ennek alapja a dupla hőszigetelés, amely csökkenti a hőveszteséget. Fontos szerepet játszik az itatónyílást lefedő labda is, amely megakadályozza a víz gyors lehűlését.

A hőszigetelés önmagában azonban nem elegendő. Ahhoz, hogy a víz ne fagyjon be, fontos, hogy az állatok rendszeresen igyanak az itatóból. Az elfogyasztott víz ugyanis a fagyhatár alatti mélységből érkező új vízzel pótlódik, amelynek hőmérséklete magasabb, mint a környező fagyos levegőé.

Például a Kerbl és a Melasty labdás itatóit akár −30 °C-os hőmérsékleten történő használatra tervezték. Ez a fagyállóság azonban a megfelelő telepítéstől és az elegendő vízfogyasztástól függ.

A labdás itató megfelelő működésének egyik legfontosabb tényezője az a vízmennyiség, amelyet az állatok rendszeresen elfogyasztanak belőle.

Ha az itatót elegendő számú állat használja, a víz folyamatosan cserélődik, és a bevezető csővezetékből érkező melegebb vízzel pótlódik. Ez csökkenti a befagyás kockázatát.

Ha azonban az itatót nagyobb állomány számára tervezték, de csak néhány állat használja, előfordulhat, hogy a víz nem cserélődik megfelelő ütemben. Erősebb vagy tartósabb fagyok esetén ilyenkor a víz befagyhat, annak ellenére, hogy az itató jó minőségű hőszigeteléssel rendelkezik.

A választás során ezért nemcsak az itató űrtartalmát, hanem az állatok tényleges számát, vízfogyasztását és az itatás gyakoriságát is figyelembe kell venni.

Bár a labdás itatók elsősorban a befagyás elleni védelemről ismertek, egész évben hasznosak.

Hőszigetelt kialakításuknak köszönhetően a nyári hónapokban a víz túlzott felmelegedését is segítenek mérsékelni. A zártabb szerkezet emellett korlátozza a szennyeződések bejutását az itatóba. Így a víz kevésbé van kitéve a lehulló leveleknek, a pornak és a környezetből származó egyéb szennyeződéseknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az itató ne igényelne rendszeres tisztítást.

A megfelelő telepítés kulcsfontosságú a labdás itató téli működéséhez. Még a jó minőségű hőszigeteléssel ellátott itató sem képes megakadályozni a befagyást, ha megszűnik a vízutánpótlás.

• Vízvezeték a fagyhatár alatti mélységben

A vízbevezető csövet olyan mélységben kell elhelyezni, ahol a talaj nem fagy át. Gyakran körülbelül 80–100 cm-es mélységet adnak meg, de a szükséges mélység az adott éghajlati és helyi viszonyoktól függ, és ennél nagyobb is lehet.

Fontos a csővezeték megfelelő hőszigetelése is, különösen azon a ponton, ahol a víz belép az itatóba.

• Stabil elhelyezés

Az itatót szilárd és vízszintes alapra kell helyezni, és megfelelően rögzíteni kell. Beton alapzatra történő telepítés esetén be kell tartani a gyártó utasításait, hogy elkerüljük a felesleges hőveszteséget.

• A labda és a vízszint megfelelő beállítása

A labdának szabadon kell mozognia az itatónyílásban. Ha a vízszint nincs megfelelően beállítva, előfordulhat, hogy a labda hozzáfagy a nyílás széléhez, így az állatok nem tudnak hozzáférni a vízhez.