Milyen az optimális hőmérséklet a keltetőben?

Kényszerített légkeringetésű keltetőkben az ideális hőmérséklet körülbelül 37,5 °C. Ez az érték megfelel a kotlós alatti természetes körülményeknek, és biztosítja az embriók egyenletes, megfelelő fejlődését. Ventilátor nélküli (ún. still-air) keltetők esetében az ajánlott hőmérséklet valamivel magasabb, általában 38,0–38,3 °C, mivel a hő nem oszlik el egyenletesen a térben.

Automata keltetők esetén is ajánlott a hőmérsékletet rendszeresen ellenőrizni egy külső hőmérővel, amelyet a tojások szintjében helyezünk el. A keltető kijelzője nem mindig mutat teljesen pontos értéket.

Az inkubáció 1–18. napja között a hőmérsékletnek stabilan 37,5 °C-on kell maradnia. A ±0,3 °C-nál nagyobb ingadozás már megzavarhatja a csibék fejlődését. Ebben az időszakban a páratartalom általában 55–60 %.

A befejező szakaszban, azaz a 19–21. napon, amikor maga a kelés történik, a hőmérséklet enyhén csökkenthető 37,5 °C-ra, mivel a csibék már saját hőt termelnek. Ezzel egyidejűleg a páratartalmat 65–75 %-ra kell növelni, hogy a csibék könnyebben feltörjék a tojáshéjat.

A frissen kikelt csibék rendkívül érzékenyek a hidegre. Nem képesek önállóan fenntartani állandó testhőmérsékletüket, a hőszabályozás képességét csak körülbelül az ötödik élethetükre fejlesztik ki. Addig megfelelő meleget kell számukra biztosítani nevelőben vagy mesterséges kotló segítségével.

Az első napokban a csibe fejmagasságában mért hőmérsékletnek körülbelül 33 °C-nak kell lennie. Minden további héten célszerű a hőmérsékletet körülbelül 2 °C-kal csökkenteni, hogy a csibék fokozatosan alkalmazkodjanak a környezeti feltételekhez. Körülbelül a hetedik hétre a hőmérsékletnek 18–20 °C körül kell alakulnia.

A csibék viselkedése a legjobb jelzője a megfelelő hőmérsékletnek. Ha közvetlenül a hőforrás alatt csoportosulnak és keveset mozognak, akkor fáznak. Ha viszont kerülik a meleget és a lehető legtávolabb tartózkodnak tőle, akkor a hőmérséklet túl magas. Az ideális állapot az, amikor a csibék szabadon mozognak az egész nevelőben, és csak időnként térnek vissza a hőforráshoz.

A túl magas hőmérséklet felgyorsult fejlődést, deformációkat, gyenge csibéket vagy korai kelést okozhat. Ezzel szemben az alacsony hőmérséklet lassítja a fejlődést, meghosszabbítja a keltetési időt, és csökkenti a csibék életképességét.

A csibekeltető optimális hőmérséklete alapfeltétele a sikeres keltetésnek és az azt követő nevelésnek. A 37,5–37,8 °C-os keltetési hőmérséklet, a megfelelő páratartalom és a kikelés utáni fokozatos hőmérséklet-csökkentés jelentősen növeli az egészséges, erős és életképes csibék felnevelésének esélyét. A körülmények gondos ellenőrzése minden tenyésztő számára megtérül.