

Szerző: Pavel Frček
10.03.2025
Szenázs vs. Sílázs
A fermentált takarmányok, mint a szilázs és a szenázs, alapvető szerepet játszanak a haszonállatok táplálásában. Tele vannak értékes tápanyagokkal, de fontos különbségeket találunk közöttük. Nézzük meg részletesen, miben térnek el egymástól!
Mi az a szilázs?
A szilázs lédús, friss takarmányból készül, amelyet oxigéntől elzárva, anaerob környezetben fermentálnak. Az erjedés során a tejsavbaktériumok lebontják a cukrokat, tejsavat termelnek, így a pH 4 körüli értékre csökken. Ez megakadályozza a káros baktériumok és penészgombák elszaporodását.
A jó minőségű szilázshoz fontos a megfelelő alapanyag, a takarmány optimális érési állapota, valamint a megfelelő szárazanyag-tartalom (DM), ami ideálisan 45–50% között van.
Ha a fermentáció nem megfelelő, kellemetlen szagú, értéktelen szilázs keletkezhet.
Mi az a szenázs?
A szenázs hasonlóan készül, de a kiindulási alapja már fonnyasztott, azaz magasabb szárazanyag-tartalmú takarmány (DM több mint 50%). Szintén oxigénmentes környezetben fermentálódik, és a tejsavbaktériumok tejsavat termelnek, ami csökkenti a pH-t. A szenázs különösen érzékeny az oxigénre, ezért elengedhetetlen a tökéletes lezárás. A magasabb DM miatt kevesebb tejsav képződik, így a konzerválás főként az oxigénmentes környezet biztosításán múlik.
Mi a pH, és miért fontos?
A pH a savasság mértéke. A sikeres fermentáció során a pH 4 körüli értékre esik vissza. Minél alacsonyabb a pH, annál biztonságosabb a takarmány, mert a káros mikrobák nem kedvelik a savas közeget. A víz pH-ja 7 (semleges), a jól elkészített szilázs vagy szenázs pH-ja 4 körül van.
Mit jelent a DM?
Az elején említettük, hogy figyeljük a DM értékét – de mit is jelent ez pontosan? A DM az angol Dry Matter, azaz szárazanyag rövidítése. A takarmányban található szárazanyag mennyiségét mutatja meg – leegyszerűsítve: azt, hogy mennyi anyag marad a víztartalom kivonása után. Például, ha egy takarmány DM-értéke 50%, akkor az 50% szárazanyagot és 50% vizet tartalmaz. Összehasonlításképpen: a széna szárazanyag-tartalma általában körülbelül 85%, míg a szilázsé 25–70% között mozog. Ha a szilázs szárazanyag-tartalma meghaladja az 50%-ot, akkor már szenázsnak nevezzük.
Fontos tudni, hogy minél magasabb a szárazanyag-tartalom, annál kevesebb tejsavat tartalmaz a szilázs. Ez alacsonyabb tartósítási védelmet jelent, ezért a szenázsnál elengedhetetlen az oxigénmentes környezet biztosítása, hogy megelőzzük a káros mikroorganizmusok elszaporodását.
Mi a különbség a szilázs és a szenázs között?
Eredetileg a szilázs elnevezés minden fermentált takarmányra vonatkozott. Manapság azonban különbséget teszünk a szenázs között, amely a magasabb szárazanyag-tartalmú szilázs típusa. Bár nincs szigorú határvonal, általában ha a szárazanyag-tartalom meghaladja az 50%-ot, akkor szenázsról beszélünk. További különbség a felhasznált alapanyagban rejlik: míg a szilázs friss, lédús takarmányból készül, addig a szenázs fonnyasztott, magasabb szárazanyag-tartalmú takarmányból.
További cikkek

15.09.2025
Miért ne etessük a madarakat pékáruval?
Közeledik a hideg időszak, amelyhez gyakran társul az emberek segíteni vágyása és az állatoknak való plusz élelem biztosítása. Az egyik leggyakoribb hiba, amelyet etetéskor elkövetnek, a madarak kenyérrel és egyéb pékáruval való táplálása. Még ha a legjobb szándékkal kínáljuk is nekik a pékárut, az több kárt okoz, mint hasznot. De miért van ez így?
Olvasd el a cikket
12.09.2025
Hogyan etessük a kecskéket?
A kecsketenyésztés otthoni körülmények között egyre népszerűbb. Legyen szó tejről, húsról vagy egyszerűen az állatok iránti örömről, a siker alapja a megfelelő táplálás. A kecskék érzékeny, de hálás állatok – ha biztosítjuk számukra a minőségi takarmányt, tiszta vizet és megfelelő körülményeket, vitalitással és termeléssel hálálják meg. Hogyan csináljuk?
Olvasd el a cikket
27.08.2025
Van-e az állatoknak érzelmeik?
Az, hogy az állatok képesek érezni és szeretetet kimutatni nemcsak egymás iránt, hanem irántunk, emberek iránt is, ma már senkit sem lep meg. Hosszú évszázadokon át azonban az a nézet uralkodott, hogy az állatok pusztán „gépek”, amelyek csak ingerekre reagálnak, és nincsenek belső élményeik. Csak az utóbbi évtizedekben, az idegtudomány, etológia és a modern viselkedéstudomány fejlődésével vált világossá, hogy az állatoknak is megvan a saját érzelmi világuk – amely gyakran nagyon hasonlít a miénkhez.
Olvasd el a cikket