-800x800.png)

Szerző: Pavel Frček
17.12.2024
Szeparációs szorongás kutyáknál
A szeparációs szorongás az egyik leggyakoribb viselkedési zavar a kutyák körében. Ez egy olyan probléma, amely negatívan befolyásolja mind a kutya, mind a gazdája életét. Mit jelent pontosan ez a viselkedési zavar, és hogyan lehet megelőzni?
Tünetek
A szeparációs szorongás olyan állapot, amikor a kutya erős stresszt vagy pánikot él át olyan helyzetekben, amikor el van választva a gazdájától vagy ismert környezettől. A szeparációs szorongás leggyakrabban a kutyánál túlzott ugatásban, vonyításban vagy nyüsszögésben, destruktív viselkedésben nyilvánul meg, amikor a kutya mindent tönkretesz a közelében, vagy a házban vizel, illetve ürít. A kutya nyugtalan, ide-oda rohangálhat, és viselkedése agresszívvá is válhat. A kutyánál a stressz tünetei különbözhetnek a kutya természetétől és a stressz fokától függően. A gazda visszatérése után a kutya nagyon lelkesen, akár túlzottan is üdvözli, követi minden lépését, és nehezen viseli el a bármilyen elválást (például ha egy másik szobába zárják). A fent említett tünetek akkor is megjelenhetnek, ha a gazda jelen van, de hozzáférhetősége akadályozva van, vagy ha a kutya nem tudja felhívni magára a figyelmet.
Kezelés
A kutyáknál a szeparációs szorongás kezelése kitartó tréninget igényel, és súlyosabb esetekben gyógyszeres segítségre is szükség lehet, amely segít a kutyának kezelni a stresszt. A gyógyszereket azonban mindig viselkedésterápiával kell kombinálni, mivel önállóan a gyógyszerek nem oldják meg a problémát, csupán elnyomják annak tüneteit. Az alapvető szabály a kutya tréningjénél, hogy nem szabad megbüntetni a kutyát a viselkedéséért. A nyugtalan kutya nem fogja összekapcsolni a büntetést a közvetlenül megelőző viselkedésével, ezért a büntetéssel nem oldódik meg a probléma.
Megelőzés
A megelőzés a leghatékonyabb módszer a kutyáknál a szeparációs szorongás kezelésére. A kutyát már kiskorától fokozatosan szoktatni kell a magányra. Kezdetben hagyja egyedül a kutyát csak néhány percre, és fokozatosan növelje az elválás idejét. Először menjen egy másik szobába, majd a főajtón kívülre, és fokozatosan hosszabbítsa az elválás időtartamát. Figyelje meg, hogyan reagál a kutya, és ha pozitívan reagál, dicsérje meg és jutalmazza. Próbáljon rendszeres napi rutint kialakítani és betartani, mivel ez biztonságérzetet ad a kutyának. Szerezzen be neki játékokat és elfoglaltságokat, amelyek szórakoztatják. Az interaktív játékok vagy finomságok rejtvényekben segítenek hosszabb ideig lekötni a kutyát és elterelni a figyelmét. Mielőtt elmegy, mindig vigye el sétálni, és játsszon vagy végezzen vele néhány gyakorlatot. Kerülje a hosszú búcsúzást és üdvözlést.
A szeparációs szorongás komoly problémát jelent, de türelemmel és a megfelelő módszerekkel kezelhető, vagy legalább enyhíthető. Ha időt és figyelmet fordít arra, hogy hogyan érzi magát a kutyája már kiskorától, jelentősen megkönnyítheti az életét mindkettőjük számára.
További cikkek

15.09.2025
Miért ne etessük a madarakat pékáruval?
Közeledik a hideg időszak, amelyhez gyakran társul az emberek segíteni vágyása és az állatoknak való plusz élelem biztosítása. Az egyik leggyakoribb hiba, amelyet etetéskor elkövetnek, a madarak kenyérrel és egyéb pékáruval való táplálása. Még ha a legjobb szándékkal kínáljuk is nekik a pékárut, az több kárt okoz, mint hasznot. De miért van ez így?
Olvasd el a cikket
12.09.2025
Hogyan etessük a kecskéket?
A kecsketenyésztés otthoni körülmények között egyre népszerűbb. Legyen szó tejről, húsról vagy egyszerűen az állatok iránti örömről, a siker alapja a megfelelő táplálás. A kecskék érzékeny, de hálás állatok – ha biztosítjuk számukra a minőségi takarmányt, tiszta vizet és megfelelő körülményeket, vitalitással és termeléssel hálálják meg. Hogyan csináljuk?
Olvasd el a cikket
27.08.2025
Van-e az állatoknak érzelmeik?
Az, hogy az állatok képesek érezni és szeretetet kimutatni nemcsak egymás iránt, hanem irántunk, emberek iránt is, ma már senkit sem lep meg. Hosszú évszázadokon át azonban az a nézet uralkodott, hogy az állatok pusztán „gépek”, amelyek csak ingerekre reagálnak, és nincsenek belső élményeik. Csak az utóbbi évtizedekben, az idegtudomány, etológia és a modern viselkedéstudomány fejlődésével vált világossá, hogy az állatoknak is megvan a saját érzelmi világuk – amely gyakran nagyon hasonlít a miénkhez.
Olvasd el a cikket